Novemberi lét – novemberré lett

 

Mindenem van és

mégsincs semmim,

csupán a szavakat

koptatom, míg odakint

tincseimmel bolondozik

az őszi zivatar.

Elmúlt a tavasz, nyár és ősz,

zimankós tél közeleg,

szikrázó jeges tél, mely

befagyasztja lelkemet.

Most szendereg a lélek, elaltattam,

danoltam neki ős-melódiát,

tán jobb lesz ez így, míg

örök paradicsomba álmodja magát.

S míg alszik, magamra maradtam,

nem akarom hallani őrangyalok szavát,

a búbánat szorított sarokba -

játszik nekem egy szomorú melódiát.

Azt mondja, mindent megad,

ha mindig őt hallgatom -

közben hálót fon körém

és lezárja börtönablakom.

Mindenem van és

mégsincs semmim,

csupán a szavakat

koptatom, lassan közelít

a tél, s befagy minden, mit elér -

Ébredj fel, lélek-ablakom!

(2022.11.23.)

Illusztráció: byanita.com

Napfényes ősz

Ablakomon az őszi nap bekukkint,

megnézi, hogy jó-e kedvem s rám kacsint.

Apró, bodros bárányfelhők égi legelőn,

a lenge szél terelgeti amott a hegytetőn.

Dombok alatt illatos fürtökben nőtt szőlő,

alma rózsállik az ágon, tán bálba készül ő.

Lesz itt bál is nemsokára, hogyha szüreteltünk,

csörgő diót, gyümölcsöket mindet le is szedtünk.

Irány majd a zöldségeskert: retek, sárgarépa,

karalábé, cékla, - burgonyával, káposztával

telik pince, kamra.

Piacokon napfény-ízű minden zöldség, gyümölcs,

tároljunk belőle bátran, mire a tél eljön.

Czirják Edit, 2022.10.11.

39Rózàlia Elekes, Jutka Benedek és további 37 ember

12 hozzászólás

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás