Mindenem van és
mégsincs semmim,
csupán a szavakat
koptatom, míg odakint
tincseimmel bolondozik
az őszi zivatar.
Elmúlt a tavasz, nyár és ősz,
zimankós tél közeleg,
szikrázó jeges tél, mely
befagyasztja lelkemet.
Most szendereg a lélek, elaltattam,
danoltam neki ős-melódiát,
tán jobb lesz ez így, míg
örök paradicsomba álmodja magát.
S míg alszik, magamra maradtam,
nem akarom hallani őrangyalok szavát,
a búbánat szorított sarokba -
játszik nekem egy szomorú melódiát.
Azt mondja, mindent megad,
ha mindig őt hallgatom -
közben hálót fon körém
és lezárja börtönablakom.
Mindenem van és
mégsincs semmim,
csupán a szavakat
koptatom, lassan közelít
a tél, s befagy minden, mit elér -
Ébredj fel, lélek-ablakom!
(2022.11.23.)
