2010. november 3., szerda
Tűnődés
Még nem ronthattam
el annyira hogy ne
kaphatnék újabb esélyt
a holnap még nem nyitott
s a tegnap kapuját betették.
Ma. Most. Itt vagyok. Tépelődöm.
Irányt váltani sem lehet...
Csak vagyok.
Csak élek.
Csak lélegzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése